A Rákóczi-vár a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, Sárospatak legjelentősebb műemléke. A magyar nemzeti örökség része. A magyar 500 forintos papírpénz hátoldalán a sárospataki vár látható, amely a hatalmas Rákóczi-birtoknak része volt. (A pénz előoldalán Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréja található.)

A mai várkastélyt, és a hozzákapcsolódó város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város.

1573-ban zálogbirtokként a Dobó család kapta, majd 1602-ben Dobó Ferenc halála után az örököseié lett. 1605-ben Bocskai hatalmába került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai vették örökségükként birtokukba az uradalmat. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Patak Rákóczi-birtok. Akinek férje I. Rákóczi György volt. 1616. április 18-án kötött házasságot I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna. 

1670-ben Patakon robbant ki a Wesselényi-összeesküvés felkelése, melynek leverése után császári katonaság szállta meg a várat. 1683-ban Thököly kurucai felszabadították a várost, de 1685-ben a császáriak ostrommal ismét elfoglalták. 1694-ben II. Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, majd 1697-ben rövid időre Tokaji Ferenc felkelőinek kezére került. 1702-ben a császáriak a külső várat felrobbantották és a Vörös-torony egyes részeit megrongálták. 1703-ban foglalták el Patakot Rákóczi kurucai, és ekkor leégett a fényes várkastély. A vezérlő fejedelem 1708-ban ide hívatta össze az országgyűlést. A Rákóczi-szabadságharc leverése után osztrák-német eredetű birtokosok – 1700-tól a Trautsohn, 1808-tól a Bretzenheim, és 1875-től a Windisch-grätz családok tulajdona lett, akik a várkastélyt a 18–19. században erősen átépítették.

Sub Rosa

A Sub Rosa kerek erkélyszoba, festett boltozatának stilizált zárókövét rózsa díszíti. A hagyomány szerint ebben a sarokerkélyes szobában találkoztak a Wesselényi-féle főúri összeesküvés vezetői. Innen ered a név: A rózsa alatt, latinul Sub Rosa. A kifejezés sokáig a titkosság szinonimája volt. Latinul a „sub rosa” kifejezésnek két jelentése van: szó szerint: „a rózsa alatt”, átvitt értelemben: „titokban”.

Az összeesküvők között ott volt I. Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc. Megtorlásul Patakot császári katonaság szállta meg.

A terem kifestése 1651-ben készült Rákóczi Zsigmond esküvőjére. Az esketés szertartását Comenius végezte a Vártemplomban.

Állandó kiállítások

„Rákócziak dicső kora”

Nem csak II. Rákóczi Ferencről és az általa vezetett szabadságharcról szól, hanem a magyar történelemben oly jelentős szerepet vitt Rákóczi-családról is áttekintést ad a kiállítás. Egyben felvillantva városunk XVII-XVIII. századi történelmének azon szakaszát, mely országos, sőt nemzetközi hírűvé tette vidékünket és Patakot.

Délnyugati sarokbástya

A külső vár falait és bástyáit, Perényi Péter építtette. A védelmi rendszert I. Rákóczi György korszerűsítette, nemcsak a megdőlt falakat rakatta újra, hanem fülesbástyákkal építette át. Az 1642-es korabeli leltárból ismerjük a bástyák neveit, a Veres-bástya, a Középső-bástya, a templom mellett való Új-bástya és Tömlöc- vagy Cigány-bástya, Oroszlán-bástya, Mezei Mátyás, másutt Máté bástya. 

Főúri élet a XVI-XVII. Században – Vörös-torony

A pataki vár hazánk legjelentősebb épen maradt késő reneszánsz épületegyüttese. A Vörös-torony az első emelet magasságáig máig megőrizte a XVI. századi állapotot, kőfaragványai a hazai késő reneszánsz építészet reprezentáns darabjai. Szintenként váltakozva hadászati és lakó funkciót töltött be a XVI-XVII. században.
Az első emeleten a kincstár és a levéltár, a második emeleten az ebédlőpalota és lakóterek kaptak helyet.

Árpád-házi Szent Erzsébet a hagyomány szerint 1207-ben Sárospatakon született. Szentté avatása napjához kapcsolódva Pünkösdkor szentmisét tartanak a várkápolnában tiszteletére, ahogyan november 19-én is. Erzsébet névnapjának megünneplése középkori hagyományokra támaszkodik a városban, a Windischgraetz-család is ezen a napon nyitotta meg a várkápolnát a városiak előtt. 
1619-ben az Öregpalotában fogadta Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna, de itt volt a fiatalabb testvérek 1620-as esküvőjén is. A XVII. század második felében rövid időre Báthory Zsófia várkápolnaként használta. 1656-ban már az özvegy fejedelemasszony emeltetett egy szintet a toronyra az ágyúállások számára és fedette le vörösfenyő zsindelyes sátortetővel. Valószínű, hogy a Vörös-torony elnevezés innen, vagy vakolt falának festéséről származik. A „Főúri élet a XVI-XVII. században” című, a Vörös-toronyban rendezett kiállítás válogatás a késő reneszánsz bútorművesség legszebb darabjai közül. A XVI-XVII. századi várak bútorzata egyszerű, nagyméretű darabokból állt, fő díszítő elemük a faragás volt. A Vörös-toronyból kiemelt eredeti késő reneszánsz faragványok mint monumentális műtárgyak jelennek meg a Beszélő kövek kiállításon, a Reneszánsz és Gótikus kőtárakban.

Olaszbástya kazamata

Az Olaszbástya kazamata, a Vörös-torony külső védelmi rendszere. A nagyméretű lőrésekkel tagolt ágyúteremben különböző méretű szakállas puskák másolatai, kerekes agyra (lafettára) szerelt lövegek másolatai, kőből faragott ágyúgolyók láthatók.  Újra láthatók a Nagy Kristóf népi iparművész által az 1970-es években faragott ülőbútorok is.

Hegyaljai szőlészet és borászat története

A Múzeum északi palotaszárnya alatt elhelyezkedő egykori prebendás pincében található Tokaj-Hegyalja szőlészetét és borászatát bemutató kiállításunk. A kiállítás 2003-ban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. 1973-ban Balassa Iván forgatókönyve alapján Janó Ákos és Petercsák Tivadar rendezte.
A szőlőművelés és borászat eszközeit, munkafolyamatait bemutató hosszabb pinceág mellett, az egykori északnyugati sarokbástya legalsó szintjében a nagybirtokosok pincéire jellemző, köralakúra formált poharazó helyiség került kialakításra és egy rövidebb pinceágban egy borház enteriőrje.

I. Rákóczi György ágyúöntő műhelye

A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma 2006 és 2011 között végezte el a sárospataki külső vár területén lévő, I. Rákóczi György által alapított ágyúöntő műhely régészeti kutatását. Az 1631 és 1648 között működő műhelyről gazdag levéltári forrásanyag őrződött meg. A forrásokból ismerjük a fejedelem szolgálatába szegődött ágyúöntő mestereket, tájékozódhatunk a felhasznált anyagokról, a munkaszervezésről, valamint a műhelyben készült ágyúkról.

A 19. században a sárospataki külső vár területén a várkastély akkori birtokosai, a Bretzenheim-család tagjai angol tájképi parkot alakítottak ki. A park szintje alatt szerencsés módon, jól értelmezhető állapotban maradtak meg az egykori műhely romjai. Az épület föld alá került maradványait geofizikai mérésekkel lehetett lokalizálni, melyet 6 ásatási évadon át sikerült csaknem teljesen feltárni. A több helyiségből álló épületegyüttes déli oldalán került napvilágra a tüzelőtérből és olvasztótérből álló nagyméretű lángkemence, melyben a bronzágúk alapanyagául szolgáló réz és ón olvasztása történt. A kemence északi oldalán helyezkedett el az öntőakna: az ide beállított öntőformákba csapolták bele a megolvadt fémfürdőt. A műhely északi oldalán kerültek elő azok a helyiségek, ahol az előkészítő munkálatok zajlottak: az anyagok előkészítése, az öntőminták, valamint öntőformák előállítása. A feltárás során a műhely környezetében lévő feltöltési rétegekből tömegével kerültek elő az ágyúkészítés technológiájához köthető leletek: öntőminták és formák töredékei, öntőedények, bronzsalakok, különféle szerszámok, valamint néhány hibás ágyúcső töredéke is. A látogatók megismerkedhetnek a kora újkori bronzágyúk készítésével, valamint I. Rákóczi György tüzérségének történetével.